Maya Blogja

26.rész: Ez így nem mehet tovább...

-Jajj ne! Már megint elájult! -rohantak oda hozzám.
-Lizzy! Ébredj fel!! 
-Szerinem vigyük korházba. -javasolta Bill.
-Szerintem is! -helyesltek a többiek.
-Szerintem meg ne! -nyögtem ki hallkan.
-Jajj Lizzy! De ez így nem mehet tovább,hogy mindíg elájulsz. -mondta Linda.
-Nem is mindíg....
-Áhh nem! Csak ma már 2.-jára. Beviszünk a korházba és kész. -mondta Linda.
-Neeem! Nem kell!! Csak elég lesz egy ágy,meg pihenés. -mondtam,majd megpróbáltam felállni.
-Várj! Segítünk. -mondta Tom,majd Billel együtt felemeltek. 
-Köszi! -mondtam,majd leültem. 
-Akkor menjünk a szállodába. -mondta David.
-Oké! De előbb a rajongóknak osztunk ki pár autógrammot. -mondta Bill,majd gyorsan leléptek.
-Akkor mi meg megvárjuk őket a kocsiba. Gyere,támaszkodj rám! -mondta Linda,majd így is tettem,és a kocsi felé vettük az irányt.
-Lizzy! Kérdezhetek valamit?
-Persze! 
-Mióta van ez a betegséged? 
-Hát...elég régóta. De mondom ha szedek rá gyógyszert kutya bajom,de most annyira kellett sietni a koncertre hogy elfelejtettem.
-Értem! De azért többet így ne ijessz meg minket! 
-Oké!
-Egyébként láttad hogy Tom milyen kedves volt,meg segítőkész? -érdeklődött Linda.
-Aham! :) Tök aranyos volt,meg minden. Áhh elsem hiszem,hogy megváltozott 1 nap alatt.
-Hát igen,mondtam én! :) -nézett rám Linda,majd beszálltunk a kocsiba.
A fiúk eközben már osztogatták az autogrammokat.
-Bill! Kérdezhetek valamit? -kérdezte egy csajt,miközben odanyújtotta a píprját.
-Persze! 
-Kik azok a csajok? Csak nem a barátnőitek?? 
-Neeem! -mondta Bill.
-De még lehetnek. -szólt közbe Tom.
-Srácok! Mennünk kell!! -mondta David.
-DE Tom! Te csak az enyém lehetsz!! Kééérlek! -mondta egy szőke csaj.
-Bocsi! most nem érünk rá! Sziasztok! -köszöntek el a srácok,majd Gustavék is lenyomtak pár autógrammot,és mentek a buszhoz.
-Na megis jöttünk! -mondták,majd beszálltak.
-Jobban vagy Lizzy? -kérdezték a sácok.
-Már igen. -mondtam.
-Jól van akkor! 
-Mikor érünk a hotelbe? -kérdezte Bill.
-Pár perc! -szólt hátra a sofőr,majd elindította a kocsit,és mentünk is. Ahogy mondta tényleg pár perc alatt oda is értünk. 
-Felkisérlek! -karolt belém Tom.
Nem szóltam semmit,csak elfogadtam. Azon agyaltam vajon miért ilyen kedves velem?? Hisz én sem bántam vele túl jól,most meg hipp-hopp....Fura...nah mindegy...Remélem nincs semmi hátsó szándéka....Áhh,de miért lenne?? 
-Lizzy! Valami baj van? Megint rosszul vagy?? 
-Neem dehogy is! Csak gondolkoztam. -feleltem.
-Szabad tudnom hogy min?? -kérdezte kedvesen.
-Öhm...áh nem! Semmiség,csak hülyeségeken. -magyarázkodtam.
-Hát jól van. -rántott egyet a vállán,majd megálltunk a lift előtt.
-A többiek hova lettek? -kérdeztem.
-Szerintem másik úton mentek fel. :D -vigyorgott Tom,majd beszálltunk a liftbe,és mentünk fel a szobám felé.
-Bemehetek? -kérdezte Tom.....