Maya Blogja

9.rész: Látom te nem az eszeddel hódítassz...

-Akkor asszem inuljunk le. -mondtam.
-Szerintem is. -feleltem,majd lementünk a limuzinhoz,és beszálltunk.
-Jó estét a hölgyeknek. -köszöntött minket egy középkorú sofőr. (férfi)
-Jó estét! -köszöntöttük Lindával,majd ahogy becsuktuk a limo ajtaját,elindultunk. 
-Hova megyünk most,ha szabad kérdeznem? -tettem fel a kérdést.
-Először Nicol kisasszonyhoz,majd egy szállodába,ahol a banda és a managger is tartózkodik. -felelte.
-Értem! Köszönjük. -mondta Linda,majd a kis ablak a söfőr mögött elhúzódott.
-Pff,még hogy kisasszony. Az agyam eldobom! -mondtam Lindának.
 -Hát én is! 
-Hát nagyon kíváncsi vagyok erre a bandára. Biztos valami kis elkényesztetett anyuci gyerekei. -mondtam szájhúzva.
-Jajj ne mondd már ezt! Lehet tök kedvesek,és normálisak. Majd kiderül ha odaértünk. -mondta Linda,majd az autó megállt,és megláttuk az (útszélén) :D Nicol-t.
A söfőr kinyitotta neki az ajtót,majd beszállt. 
-Na mi van? Igy keresed a ruháidra valót? :D -nevettem.
-Nagyon vicces vagy. -vágott hülye pofákat.
Tudni illik miniszoknyában volt,és egy jó kivágott felsőben...Biztos hogy a bandára fog nyomulni. :D
-Látom te nem az eszeddel hódítassz. -mondta Linda.
-Mit mondtál? -kérdezte Nicol.
-Semmit,csak jó a szoknyád. :D 
-Oh köszi...
-Van mit! 
-Mi van?? 
-S-E-M-M-I! -szótagoltam,mert már az agyam ketté állt tőle.
-Meg is jöttünk. -szólt hátra a söfőr,majd kiszálltunk,és egy nagy kivilágított szállodával találtuk szemben magunkat. 
-Huh...de széép! -Linda csak ennyit nyögött ki.
-Menjünk be. Megfagyok. -nyávogta Nicol.
-Pfff..vagy 20 fok van...Amúgy meg miniszoknyában nem csodállom. -mondtam,majd belépkedtünk a forgó ajtón.
Bent már nekem is tátva maradt a szám...mindenhol sürögtek-forogtak az emberek. Teli voltak gazdagokkal. Egy olyat sem láttam aki közüllünk való lett volna,de sebaj. 
-Sziasztok! -jött oda egy fiatal ember.
-Üdv! -köszöntünk.
-Látom megjöttetek. 
Mi még nem nagyon vágtuk hogy ki ő így hát:
-Jajj bocsánat, én vagyok a managger,David. -nyújtott kezet mindannyiunknak. És légyszi tegeződjünk,nem vagyok én még olyan öreg. -mosolygott.
-Rendben! Én Lizzy Watson vagyok,ő meg a barátnőm,Linda Wärmer. Nicolt meg be sem mutattam. :D 
-És te? -nézett a miniszoknyás picsára. :P
-Nicol Härper. -mutatkozott be.
-Nem akarok közbe szólni,se udvariatlan lennim,de hol a szobánk? -kérdeztem. :D
-Jellemző...-dünnyögte Nicol. 
-Ahogy viselkedsz ,és öltözködsz,az is. -vágtam vissza.
-Pff...csapta a szemebe a haját,majd elment. 
-Ja mutatom a szobákat. A kulcsok itt vannak. -adta át őket. 
-Köszi! -mondtuk egyszerre.
-Ugye nem leszünk Nicollal egy szobában? -kérdezte Linda.
-Nem...ő külön szobát kap,mert mondta Greg,hogy nem csípitek egymást,és nem akarok balhét. -mondta David. Na jó most nekem mennem kell. A szobákat úgy is megtaláljátok,mert a kulcson rajta van a szám. ( Logikus,szerk.) -magyarázta David.
-Jó-jó! Értettük.
-Jah,és még valami. -fordult utánunk.
-Igen? 
-Este 8-kor legyetek itt a szálloda vendéglőjében,és akkor megismerhetitek a srácokat is ,csak most próbálni vannak. 
-Oh...fiúk? -kérdezte Nicol,aki ezideűleg visszajött.
-Igen. 4-en vannak,de majd megismeritek őkt. Na de tényleg mennem kell. -mondta David,majd elhúzott.
-Szia! -köszöntünk el.
-Sziasztok!
-Húú remélem jó pasik! -mondta Nicol.
-Pff,te csak ezért jöttél??? -szánakoztam. 
-Persze hogy nem! 
-Na gyere Linda,menjünk a szobákhoz. -karoltam bele,majd birtokba vettük a szobákat.