31.rész: Én nem vagyok,és nem leszek olyan csaj...SOHA...
-Na erről ennyit! :S -mentem tovább,de mintha egy tőrt hasítottak volna a szívembe. Nem tudom mi volt ez,vagy is igen..Szerelmes vagyok..még hozzá egy olyan emberbe akibe nem kéne,mert tudom ,úgy is csak összetörné a szívemet. Kicsit feldúltan,és egyben szomorúan mentem tovább az üzlet felé. Közben gondolkodtam,hogy majd megpróbálok úgy tenni,mintha én nem is láttam volna ezt a kis incidenst. Elég hamar az üzlethez értem,majd belépdeltem.
-Sziasztok! -köszöntem,és mikor megláttam Bent,hozzá siettem,és megöleltem.
-Utálok ott lenni! Utálok ott lenni! -mondogattam neki.
-Jajj Lizzy! Mi történt?? -kérdezte Ben.
-Semmi! -szipogtam.
-Naa! Mondd el!! -emelte fel a fejem.
-Jól van! Csak ne itt!
-Oké! -mondta Ben. 5 perc és itt végzek,aztán ha gondolod elmehetünk hozzám. -mondta Ben.
-Rendben! -helyeseltem,majd leültem és vártam.
-Na itt is vagyok! -lépett oda hozzám. Akkor mehetünk? -kérdezte,amire én csak bólogattam,majd elindultunk feléjük.
-Na mostmár mesélj!
-Hát igazából nem is tudom hogy miért hozzád jöttem,és hogy elmondhatom-e. -szomorodtam el.
-Héé! Kicsilány! Barátok vagyunk nem?
Részemről bólogatás.
-Akkor meg? Kivele.
Pár percig még agyaltam hogy,hogy mondhatnám el neki,mert elvileg tetszek is neki,és nem akarom hogy rosszul essen neki,így végül arra jutottam hogy nem mondom el hogy ki az a személy,csak egy fiú...
-Na megjöttünk. Akkor majd bent elmondod. -nyitotta ki az ajtót Ben előttem,majd bevezetett a házba.
-Ülj oda ahova jól esik. -mondta,majd elfoglaltam a fotelt.
-Na de mostmár tényleg mesélj!! :) -nézett rám.
-Szép a ház! -mondtam.
-Ne terelj!! Mondjad már kérlek!!
-Hmm...rendben! -sóhajtottam,majd elkezdtem a kis mesét.
-Szóval az a helyzet,hogy van egy srác,akivel eddig nagyon utáltuk egymást,és nem régóta ismerem,és...ma meg majdnem lefeküdtünk,de időben megállítottam. És most megláttam hogy egy másik csajjal smárolt,miközben még 20 perce velem csókolózott. És...és én asszem szerelmes vagyok belé,bár tudom hogy nem lehet,mert csak összetörné a szívem..Most mit csináljak? :( -szomorodtam el.
-Ohh...Hát nem tudom,talán kerüld el a srácot,vagy keress valaki mást,aki megbecsül téged...és lehet talán egy olyan fiúval boldogabb lennél,nem? -nézett rám.
-Hát nem tudom! Lehet azt kéne,de ...ő mindíg ott van körülöttem...és neki ...
-Dolgozol? -fejezte be helyettem Ben.
-Uh..aham...:( Honnan tudod?
-Ugye Tom az? -kérdezte Ben.
-Igen...de ugye most nem utálsz,amiért neked elmondtam?:$-pirultam el.
-Jajj dehogy is! Szere...vagy is,miért is haragudnék? Na de hagyjuk is ezt most,ez túl szomorú,kérsz valamit inni? -kérdezte.
-Az jó lesz! Teád van? -mosolygotam.
-Persze!
-Akkor azt kérek! :)
-Rendben! Mindjárt hozom! -mondta.
Gyorsan elkészítette,majd hozta is a bögrébe.
-Te nem iszol?
-Áh nem! Majd..-mondta Ben,majd mellém ült.
-És...mihez kezdessz most? -kérdezte,mire egy kicsit zavarba jöttem,mert túl közel ült.
-Nem tudom! Ez még a jövő zenéje...:S -húztam a számat.
-Na és Linda hogy van? Neki alakul már valami a Bill fiúval?
-Áh nnem! De jól elvannak! :) Aranyosak együtt,de nem viszik túlzásba..:D -mondtam.
-Értem! Hát majd mondd meg neki,hogy üdvözlöm.
-Kinek? Billnek? :D
-Neeem,dehogy is! Hát Lindának! -mondta Ben.
-Tudooom!
-Naa de jó! Végre nevetsz! Olyan jó látni mikor nevetsz,olyan szép vagy így..-mondta Ben,majd megcsókolt. Nem tarthatott kb. 10 másodpercig.
-Mit csinálsz? -álltam fel hirtelen.
-Jajj kérlek ne haragudj!
-Nem,ugyan,dehogy is! Te ne haragudj! Nem kellett volna idejönnöm, én most megyek!és úgy is várnak már a vacsira. -mondtam,majd elindultam az ajtó felé.
-Sajnálom Lizzy!
-Nem kell! Tényleg! Tudom hogy tetszem neked,és nem kellett volna...Mind1..majd még beszélünk.-nyomtam egy puszit az arcára,majd elindultam vissza a hotelbe.
***
-Hol van már Lizzy? -kérdezte David.
-Mindjárt jön már. -mondta Linda,és kb. 5 perccel ezután be is toppant.
-Bocsánat a késésért,csak nem voltam túl jól.
-Valami baj van? –kérdezte Dav.
-Nem,nincs,csak fáj egy kicsit a fejem!
-Jaa értem! Gyere ülj ide! –mutatott Nicol és Tom mellé.
Na remek…pont oda…:S Ráadásul egymás kezét fogják…
-Hát ti? Összejöttetek? –kérdeztem.
-Ez most nem vacsora téma! –mondta Dav.
-Bocsánat. –mondtam,majd Tomra néztem fájdalmas szemekkel. Fájt amit láttam,és amit csinál,pedig nem is járunk,de akkor is…valami kezdett bennem kialakulni,és ez a szerelem,ami benne soha nem fog,és ezt elkell fogadnom,nert a játékszere biztos nem leszek….én nem vagyok olyan csaj,mint Nicol.