Maya Blogja

30.rész: Talán mégis tetszik?...

Ahogy Tomot megláttam,a földbe gyökereztem. Egyszerűen mintha minden haragom elszállt volna,és egy cseppet sem érdekelt hogy egy szál törölközőben vagyok,és hogy éppen utálom. XD...Megláttam őt,és nem tudom miért,de hirtelen nagy vágyat éreztem iránta,vágytam rá,de nem tudom miért,csak álltam ott mint egy fa,mikor Tom szólalt meg:
-Bezártak...-jelentette ki nemes egyszerűséggel.
-Mi van? -néztem rá kerek szemmekkel.
-Mondom bezártak...-mondta Tom,de folyamatosan csak engem nézett. 
-Na mi van?? Nem láttál még ilyet? -kacérkodtam.
-Öhm...Mi? -kérdezett vissza Tom.
-Azt kérdeztem hogy nem láttál még így egy csajt sem?? -kérdeztem meg megint.
-De igen! Az anyukámat még kiskoromban. -mosolygott. 
-Hehe! De nem is tudom,kiráz a hideg. Miért kezdtünk mi el így beszélgetni a történtek után?-kérdeztem,majd beleharaptam az alsó ajkamba,és közelebb léptem hozzá.
-Nem tudom! -mondta Tom. Lizzy! Baromira kívánlak! -mért végig Tom.
Nem válaszoltam,egyszerűen csak néztem azt a gyönyörű szempárt,és kerestem benne amit kell! :) Eddig nem láttam benne semmit,de most...valami egészen mást...Talán igazat mondd? Nem tudom... Közelebb jött ő is hozzám,majd összekulcsolta a kezét az enyémmel. Még mindíg csak egymást néztük,de ő csak sunyin mosolygott. Én is nagyon kívántam őt,bár nem tudom hogy miért...hisz kinem állhatjuk egymást..vagy mégsem?
-Lizzy..-szólalt meg hallkan Tom.
-Tessék?!
-Megpofozol ha ...
-Ha?? 
-Ha megcsókolnálak? -kérdezte.
Én meg gondolkozdóba estem..Ez a macsó nőfalő ilyet kérdezett volna tőlem? Tőlem? Akit talán nem is egy éjszakára akar?
-Micsoda? -kérdeztem vissza,mert alig akartam hinni a fülemnek.
-Jól hallottad! Akarlak,és megakarlak csókolni! -mondta Tom,majd átkarolta az egyik kezével a derekam,majd a másikkal az arcomat fogta meg és egy puszit adott a számra. Majd még egyet,és még egyet,végül csókba torkollott.
Csak csókoltuk egymást,én egy szál törölközőben,ő meg ruhában. :D Aztán elindultunk az ágy felé...ott is folytattuk,majd a belső combomat kezdte el símogatni,ami felettébb izgató volt. :P Már a törölköző is kezdett leesni rólam,mikor észbe kaptam.
-Tom ezt nekünk nem szabad! -másztam ki alóla.
-De hát miért?-vágott hü*lye fejet.
-Mert én nem az a lány vagyok akit csak úgy megkaphatsz,arra ott van Nicol,sajnálom! -mondtam,majd elővettem a szekrényből a ruháimat,bementem a fürdőbe és felöltöztem.
***
-Na? Vajon kibékültek? Elég nagy csend van bent.-hallgatózott Linda és Bill az ajtónál.
Tom csak ott ült az ágyon,és...
-Nekem nem egy éjszakára kellesz! -mondta Tom maga elé nézve. 
-Menjünk be! -mondta Linda,majd fordult az ajtóban a kulcs,és beléptek.
-Na mi a helyzet? Hatott a bezártság? :D -mosolygott,de Tom csak felállt és elviharzott. 
-Utána megyek! -mondta Bill.
-Oké!-mondta Linda.
***
-Héé tesó! mi történt? Mesélj már! kibékültetek? -faggatózott Bill.
-Nem éppen! De nem is vagyunk össze veszve! 
-Akkor miért rohantál el úgy? -nézett rá Bill.
-Áhh ez...hagyjuk! -mondta Tom. Nincs kedvem most erről beszélni! -mondta Tom.
-Bill! Ne gyere már utánam mint egy pincsi kutya! -szólalt meg 5 perc után Tom.
-Jól van jól van! akkor visszamegyek a lányokhoz! Majd beszélünk! Szia! -köszönt el Bill.
-Csá! -köszönt el Tom is,majd tovább sétált,ahol Nicolba botlott...:S
***
-Na! Mesélj csak!! Mindent tudni akarok! -kíváncsiskodott Linda.
-Megcsókolt! 
-Míí? Hát ez tök jó!! -újjongott.
-Nem annyira! 
-Miért?
-Mert úgy is csak egyéjszakára kellenék neki...-szomorodtam el.
-Ezt meg honnan veszed?
-Hisz tudjuk...nem kell ahhoz sok ész...:S Nah mindegy,asszem meglátogatom Bent. 
-Micsoda? 
-Miért ne? Hisz a barátunk,és muszáj beszélnem vele. Hiányzik! Jó fej...
-De ugye nem?? 
-Mi nem? -kérdeztem vissza.
-Áh semmi...-mondta Linda. Menj! Majd este találkozunk a kajánál,mert most mindenki ott lesz.
-Ki mindenki: -kérdeztem.
-Hát a TH-s srácok,mi,meg David. Meg persze Nicol is...:S 
-Őt még nem rugta ki David?
-Úgy néz ki!
-Nah jól van mentem! Puszi. -mondtam Lindának,majd leléptem,és az üzlet felé vettem az irányt.
Mikor mentem el a játékterem előtt,megláttam Tomot,és Nicolt smárolni.